1. A nyak beállítása

A gitárunk nyaka rendkívüli húzóerőnek van folyamatosan kitéve, éppen ezért a nyak belsejében egy acélrúd található, amit nyakfeszítő pálcának hívunk. Ha ezt szorosabbra húzzuk, akkor még inkább ellen fog tartani a húrok feszítésének (ami domborítja a nyakat,) ha meglazítjuk akkor kevésbé (ilyenkor homorodik). A jól beállított gitár nyaka nagyon enyhén homorú (bár egyesek a teljesen sík nyakat preferálják), viszont domború nem lehet.

• Hangoljuk be a gitárunkat (amilyen hangolásban a leggyakrabban használjuk, általában EADGHE)

• Fektessük le egy sík felületre (lehetőleg a nyaknál támasszuk meg valamivel, figyeljünk, hogy ne sérüljön a hangszer)

  

• A legmélyebb és egyben legvastagabb húr első bundjánál fogjuk le egy capo-val (vagy kérjünk meg valakit fogja le nekünk), majd fogjuk le az utolsó bundnál is. Akkor megfelelő a nyak beállítása, ha a húr a lefogott állások között nem fekszik fel teljesen a bundokra, ugyanakkor nincs túlzottan nagy mozgástere sem. Ezt úgy is meg tudjuk állapítani, ha nagyjából a nyak közepén tap-eljük a húrt és megfigyeljük, hogy van-e minimális mozgástere. Ha nagyon tudományosan állunk hozzá, akkor a nyolcadik állásnál megmérhetjük a fogólap (fretboard) és a húr közötti távolságot, aminek nagyjából 0.25 mm-nek kell lennie.

• Amennyiben felfekszik a húr a nyakra (tehát nincs mozgástere), homorítanunk kell a nyakat, tehát lazítjuk a nyakfeszítő pálcát. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a gitár feje felől nézve balra fordítjuk a pálcát egy imbuszkulcs segítségével. Nagyon fontos, hogy egyszerre maximum nyolcad fordulatot állítsunk rajta! Ezután újra kell hangolnunk és teszteljük megint a távolságot. Ez a folyamat megismételhető, azonban egy nap maximum negyed fordulatot tekerjünk a feszítőn, ellenkező esetben súlyosan sérülhet a hangszerünk (általában a korrigáláshoz egy nyolcad vagy negyed fordulat elég szokott lenni).

• Ha a fogólap és a húr között túl nagy a távolság, túl nagy a játéktér, akkor az ellenkezőjét csináljuk, mint az előbbi esetben, vagyis feszítjük a nyakfeszítőt: a gitár feje felől nézve fordítsuk jobbra az imbuszkulcsot (egyszerre maximum nyolcad fordulat!)

  

2. lépés: Action, vagyis a húrmagasság

A gitár testén található húrtartó nyeregnél (bridge) tudjuk húronként állítani a fogólap és a húrok közötti távolságot. Ezt érdemes a nyak beállítása után elvégezni. Az angolszász nyelvterületeken high action-nek nevezik, amikor viszonylag távol vannak a húrok a fogólaptól, és low action-nek, amikor közel. Két fontos dolgot érdemes megjegyezni:

• minél alacsonyabban vannak a húrok, annál könnyebb rajtuk játszani, hiszen kevesebb erőfeszítést kíván meg az ujjainktól, viszont ha túl alacsony, akkor hamar abbamarad a húr rezgése, tehát nem leszünk képesek sokáig kitartani a hangokat, lapos lesz a gitár hangzása.

Ennél a beállításnál tehát az aranyközéputat keressük játszhatóság és jó hangzás között. Ahogy a nyak beállításánál, itt is megmérhetjük (sőt, amennyiben egy beállítás elnyeri a tetszésünket, mindenképp jegyezzük fel!) a távolságot vagy a 12. bund és a húrok között, vagy 17. bundnál, amennyiben capo-val leszorítjuk az első pozíciót.

3. lépés: Intonáció/húrhossz beállítása

A hangszer intonációja akkor helyes, ha minden lefogott hang hangmagassága pontos. A legegyszerűbben ezt üveghangokkal tudjuk ellenőrizni: Fogjuk le mindegyik húrnál (egyesével) a 12. bundot, majd képezzünk üveghangot(ne nyomjuk le teljesen a húrt, csak érintsük meg) ugyanitt. A két hangnak pontosan egyeznie kell (az üveghang egy oktávval feljebb szólal meg). Hacsak nincs abszolúthallásunk, használjunk ehhez egy megbízható digitális hangolót.

Amennyiben a az üveghang magasabb a normálisan pengetett hangnál, rövidítenünk kell a húron (ha mélyebb, akkor hosszabbra kell állítanunk). A húrhossz beállítását a húrlábnál található csavar mozgatásával állíthatjuk. Itt is érdemes a módosítás előtt kicsit leereszteni a húrt, hogy ne sérüljön a húrláb, majd ismét hangoljuk be és ellenőrizzük az intonációt. Ezt addig ismételjük, amíg tökéletes nem lesz az összes húrunkon.

Ezzel a három lépéssel lényegesen javíthatunk a gitár hangzásán és játszhatóságán. Persze ez nem minden! A gitár testét és nyakát érdemes egy-két havonta kezelni, hogy elkerüljük a fa kiszáradását (ez különösen fontos, ha száraz levegőn tároljuk a hangszert), a fogólap és a bundok tisztítására is sort kell kerítenünk néha.

Ha úgy érzed, hogy a leírások ellenére elakadsz, vagy nem mered átállítani a gitárodat, fordulj profi hangszerészhez!